Történetünk
A mai Budapest területén a török hódoltság után az első szervezett evangélikus gyülekezet Cinkotán alakult meg 1699-ben, ebben az időben a többi alakuló gyülekezettel együtt Cinkota is a nógrádi esperességhez tartozott. A Pest megyei egyházak a békésiekkel együtt kiváltak a nógrádi esperességből, és létrehozták a pesti esperességet, 1978-ben megalakult a Pesti Evangélikus Egyház. 1791-ben a zsinat a pesti esperességet kettéosztotta békési és pesti egyházmegyére. A pesti egyházból- melyben német anyanyelvűek voltak többségben - a 19. század harmincas éveiben önállósodott a magyar és a szlovák nyelvű egyház, és saját lelkészt is választott. Ez a három egyház a kerület engedélyével 1843-ban önálló esperességgé lett, ez a pestvárosi egyházmegye tekinthető a mostani pesti egyházmegye elődjének. A 20. század negyvenes éveiben az egyházmegyéhez 14 egyházközség tartozott. 1952- ben az új egyházi struktúra kialakításakor a budai gyülekezetek különváltak, s önálló budai egyházmegyét képeztek. A Pesti Evangélikus Egyházat alkotó 7 gyülekezet 1953- ban, illetve 1957- ben önállósult, és jelenleg a Déli Egyházkerülethez tartozik. Az 1949-ben még 64 ezer főt számláló egyházmegye az ezredfordulóra a felére csökkent. Az 1989-ben bekövetkezett fordulat új lehetőségeket és gondokat hozott a gyülekezetek életében. Újra indult a tanítás a nagy múltú Fasori Gimnáziumban, majd visszakaptuk a Deák téri Gimnáziumot is. A Déli Kerület legnépesebb egyházmegyéje mintegy 350 négyzetkilométeres területen éli életét, de a gyülekezetek közelsége és a fraternitás nincs egyenes arányban egymással. Bár a havonkénti lelkész-értekezleteken közel 100%-os a részvétel, mégis ritkán találkoznak egymással a lelkészek és gyülekezetek. Ennek fő oka a felpörgetett fővárosi életforma. A hatalmas szellemi/vallási konkurencia és a konzumáló társadalom közvetlen hatása, nyomulása szűk keretek közé szorítja a gyülekezetek életét. A megmaradásért minden eszközzel harcolnak gyülekezeteink. Vannak, akik a liturgia megújulására, mások az ébresztő igehirdetésre helyezik a hangsúlyt.Van ahol a gyülekezeten belüli kisközösségek (házicsoportok) kialakítására törekszenek, másutt az elesettek, hajléktalanok felé végzett karitatív tevékenységet tartják fontosnak.
Az újszerű próbálkozások között említhetjük a Tamás miséket, a különféle nyitott alkalmakat, szabadegyetemeket, templomi teaházi-kávéházi rendezvényeket, megyei hajókirándulásokat, gyermek és ifjúsági táborokat, valamint a dél-pesti gyülekezetek összefogásával rendszeresen megvalósuló "Pestvér" találkozókat. A létminimumon egyensúlyozó gyülekezetek mellet vannak ígéretes missziói közösségek is.
Győri Gábor esperes
|