1%

A település történetében meghatározó volt a Rákos-patak völgye, mert már az őskor em­bere is megtelepedett e tájon. Számos ása­tás­beli lelet igazolja, hogy e völgy kedvező le­he­tő­ségeket kínált a kü­lönféle népelemek szá­mára. Az őskori lele­tek leggaz­dagabb lelő­helye a Kő­röstói dűlő (a volt papi-földek te­rülete). Itt a hivatá­sos régész ásója, de a vé­letlen is számos esetben fordított ki a földből értékes lele­te­ket (1). Mellőzve itt a régészeti leletek behatóbb tár­gyalását, legelőször falunk nevét kí­sé­relem meg be­mutatni a különböző korok­ban. RÁKOSKERESZTÚR, három tős­gyöke­res magyar szó összetétele: Rá­kos, kereszt, és úr. Ennek ellenére, megfejtése mégsem olyan egyszerű! Falunk tatárjárás előtti nevét nem ismerjük, legalább is ed­dig nem került elő olyan ok­le­vél, amely­ből a Pest melletti Keresztúr neve azonosítható lenne. Legősibb ne­vét talán még az avarkorban kell ke­resnünk, így véle­kedik erről Bartók János idé­zett művében (2). A Pest mel­letti megkülönböztetés azért hangsú­lyos különöskép­pen, mert a történe­lem fo­lyamán Magyar­ország terü­letén 36 Keresztúr volt talál­ható. E gyakori Ke­resztúr elnevezé­sek a legvalószínűb­ben a keresztes vitézektől kapták nevüket, akiket IV. Béla ki­rályunk a tatárjárás után, az or­szág vé­delme céljából tele­pített az ország külön­böző vidékére. Az oklevelek - már a sok ily nevű helység miatt is - gyakran említik Rá­koskeresztúrt Dominus crucis-ként és Rákos­keresztúr falu­ját Villa domini crucis­nak, A mi Ke­reszturunk tatárjárás utáni első oklevélbeli említése me­rőben más alakban jelenik meg V. István (akkor még ifjabb) ki­rály 1265.évi okle­velében Pousa Racusa né­ven szerepel. Károly Róbert l326.és l327-i okleveleiben már Szentkereszt a falu neve. Az 1396.május l6-án és 1400. szeptember 9-én kelt Zsigmond-kori oklevele­ken falunk nevét Keresthwr alakban találjuk, aminek az olvasata nyilván Keresztúr. Legkorábbi térképünkön, az 1528.évi Lázár deák-féle térképen Kerstur alak­ban buk­ka­nunk rá. A török hódoltság korában, az 1562.évi adó­összeírásban (defterben) Körösztös puszta, Keresztúr puszta, Keresztúr falu néven szere­pel és Körösztösnek említi Evlia Cselebi, török világutazó is. 1657-ben Szelényi János itteni birtokos Ke­resztúr-ként je­löli meg. Az 1664.évi térkép falunkat ugyancsak Kerstur néven említi. A XVII. század végén Hevenesi Gábor kéz­iratban maradt térképén Kerestur alakban található. Az l699.évi összeírás Keresztúrnak említi és a XVIII. századi gya­kori országos- és megyei összeírások ugyancsak Keresztúr­ként jelölik, előfordul azonban Kereszt Úr ortográfia is. l800-tól Rákoskeresztúr a falunk neve, ami­kor is az írásbeliség elterjedésével és a pos­tajáratok bevezetésével a sok más Keresztúr falutól való megkülönbözteté­sül - a Rá­kos-patak után - meghatározó jelzőként alakult ki helységünk végleges neve. Végezetül Pesty Frigyes l864. évi kéziratos Helységnévtárában (3) még egy újabb el­ne­vezés is felbukkan Keresztút formában, de ezt csak szájhagyományként említi az össze­írás, így ennek tör­ténelmi hitele nincs! Rákoskeresztúr a középkorban

Az Árpádok korában községünk létezését a római katolikus templom körüli, 1969-ben vég­zett le­letmentő ásatás igazolja. Ennek eredménye­képpen csaknem teljes feltá­rásra került a középkori Szent-kereszt falu temp­loma A templom a XIII. század első felében épült, melyet a tatárok megrongáltak, de a XIV. szá­zadban a templomot ki­javították és bőví­tették. Az Árpádok korá­ból azonban már írott emlék is hirdeti Ke­resztúr létezé­sét. 1265. évben kelt ugyanis V. István - ak­kor még ifjabb király - okle­vele; melyen emlí­tés történik Pousa Racusa-ról, mely - a törté­net­tudomány mai ál­láspontja szerint - Ke­resztúrral azo­nos. Az oklevél szerint köz­sé­günk ek­kor a Buda-felhévízi keresztesek Szent István­ról elnevezett vendégházá­nak birtoka volt. A Mar­git hercegnő (Szent Mar­git, IV. Béla leá­nya) szolgájának, Miklósnak adományo­zott két ekényi föld határleírásá­ból az tűnik ki, hogy Pousa Racusa csakis a Pest melletti, tehát a mi fa­lunk le­hetett (5). További oklevélbeli említése falunknak - Szent Kereszt néven­ a vegyes-házi ki­rályok idejében ta­lálható. Károly Róbert l326. Jú­lius 30-án kelt oklevele arról ta­núsko­dik, hogy a bu­dai bíró, név szerint János mester (a pesti új vár rektora) volt a község birto­kosa ek­kor és az ő szent-kereszti jobbágyai ha­talmas­kodva rátörtek a szomszédos Cinkota falura, s annak ha­tárje­leit lerombol­ták. Az ügy kivizsgálására a király bizottsá­got küld ki. Ez esetben Cinkota falu említése teszi bi­zonyossá, hogy az oklevélben a Pest melletti, tehát a mi Keresztúrunkról van szó. Ugyan­ebben az ügy­ben, ennek folytatása­ként l327.február 10-én újabb oklevél kelet­kezett, melyben a budai káptalan Károly Ró­bert ki­rálynak jelenti, hogy Henczfi János (az előző oklevé1ben János budai bíróként szerepel szentkereszti jobbágyait a Margit-szigeti apá­cák rákosi-, bökényföldi- és cinkotai birto­kainak használatától eltiltotta (7). A leg­újabban két Zsigmond király kora­beli oklevél került elő, amelyekben - ugyan­csak határ­leírás során - szin­tén szerepel Ke­resztúr, a szomszédos Ecser falu említése mellett. A szóban lévő egyik Zsig­mond-kori oklevél l396.május 16-án kelt és ebben Ecseri And­rás fiai zálogba adnak birtok­teste­ket 40 fo­rin­tért, többek között Felsővöl­gyön egy eké­nyi földet, a­mely Keresztúr határáig terjed. A másik oklevél l400.szeptember 9-én kelt és említi a Ke­resztúrra vezető utat (8,9). További 128 évre eltűnik szemünk elöl Ke­resztúr, mert egyelőre nem isme­rünk olyan kútfőt, mely kétségkivü1 a Pest melletti Ke­resztúrról tanúskodna és to­vábbi törté­nete csak a török­korban kísérhető figyelemmel. Rákoskeresztúr a török hódoltság korában

1528-ban Lázár deák térképe örökíti meg Ke­resztúr létezését, melyen tisztán ol­vas­ható községünk neve Kerstur alakban, fe­lette kéttornyú templom rajzával. Lázár deák ne­véhez fű­ződik Magyarország leg­régibb tér­képének megszerkesztése, mely Euró­pa-szerte elismerten kimagasló kultúrtörténeti emlékünk. Lá­zár deák sze­mélyéről csak annyit tudunk, hogy magyar ember volt és Bakócz Tamás esztergomi érsek titkáraként működött (10). A törökkorban, 1562-ben Keresztúr birtoka l950 akcse jövedelmet nyújtott tö­rök föl­des­urainak (11). Keresztúr létezését - bár a hódoltság korá­ban többször elpusz­tul, illetve el­népte­lene­dett - több XVI. századbeli térkép bizo­nyítja: így 1556-ban Lazius Farkas, l584-ben Ortelius Ábrahám térképe (12). Az Apponyi - metszetgyűjtemény további négy térképet őriz, amelyek mindegyikén szerepel Ke­resztúr. Ennek alapján meg­kockáztathat­juk azt a véleményünket, hogy Keresztúr a XVI. században ismertebb te­lepülés lehetett, mert a környező falvak (Csaba, Pécel, Cinkota, Tarcsa, Ecser, Maglód) - bár ekkor már létez­tek - nem szerepelnek az említett térké­peken, falunkat azonban mind a négy térké­pen megtaláljuk (l3). A török hódoltság utolsó évtizedeiben több­ször is találko­zunk Keresztúr nevé­vel. Egész röviden, az alábbiakban foglaljuk össze eze­ket a fontos dokumentumo­kat. 1653.augusztus 11-én l2 tanút, l655.junius 28-án újabb 25 tanút hallgattak ki Pest vár­megye ül­nökei - a veszekedő földön, ahogy a jegyzőkönyv említi - Szelényi Já­nos kereszt­úri birtokos kérelmére, arra vonatko­zóan, hogy hol húzódott az “igaz” határ Csaba és Ke­resztúr között (14). Ugyanennek az ügy­nek későbbi folyománya­ként Szelényi János panaszát a rákoscsabaiak ellen, 1657.január 4-én Fülek várá­ban tárgyal­ta Pest vármegye generális kongregációja. A panasz lényege az volt, hogy Csaba lakói na­gyobb összegű gyűjtött pénzzel meg­vesztegették a budai tö­rök nagyvezért, to­vábbá a pesti török vezető­ket és ezek köz­remű­ködésével, vala­mint tö­rök karhatalmi segítséggel Keresztúr falu területének igen nagy részét elvették és Csabához csatolták, kiszedvén a régi határ­jeleket és megváltoz­tatva a régi határ­vo­nala­kat. Ezzel a csabaiak - minthogy ügyükkel a török hatóságokhoz fordultak, a “törökös­ség” bűnét követték el, amiért a magyar tör­vények szerint súlyos büntetés volt ki­szab­ható, csak az volt a baj hogy a tö­rök hódolt­ság területén a vármegye nem hajthatta végre ez ügyben hozott ítéletét (15). 1664-ből térkép hirdeti Keresztúr létezését (16). Ugyancsak 1664-ből nyomo­zó­irat (investigatios jegyzék) tanúskodik Kereszt­úrról, amelyből az derül ki, hogy Ke­resztúr birtoka Garai Farkas tulajdoná­ból ment át a Szelényi család kezére (17). Evlia Cselebi török világutazó magyaror­szági utazásai során, Eger vára felé ha­ladtá­ban, 1665-ben megemlékezik Körösztös fa­luról is, amelyből megállapítható, hogy a mi falunk­ról van szó (18). 1668-ban Pest vármegye magisztrátusa Fü­lek várában tanúkihallgatásokat tartott a tö­rö­kök béke­bontásairól és visszaéléseiről, s ennek során Keresztúr kikül­döttei Zemberi Márton és Suhay Mihály vol­tak. Mindkét név tősgyö­keres magyar hangzású, bi­zony­ságul. szolgálván arra, hogy a török : hó­doltság ko­rában falunk la­kói magyarok vol­tak (19). l683-ban a harcterekről készített térképen Keresztúr ugyan­csak szerepel (20). Az l683. évi por­ció-kivetési jegyzék tanúsága szerint Keresztúr 1/4 portát ér, ami azt jelenti, hogy egyetlen házának vol­tak csak lakói (2l). Még 1685 márciusában is létezett Keresztúr, mert Darvas János szolgabíró “quártély pénz” be­küldését két ízben is szorgalmazza a keresztúri bírónál (22). 1686-ban, Buda felszabadítása alkalmával pusztul el Keresztúr több, mint egy évti­zedre és forrá­sok tanúsítják, hogy 1690-ben, 1695-ben és 1698-ban Keresztúr la­katlan puszta (23). l699-ben viszont már vármegyei összeírás bi­zonyítja, hogy nyolc család él itt. Valószí­nű­leg a har­cok elcsitultával régi lakói közül szállingóztak vissza néhányan. Az első ily tárgyú összeírás miatt az alábbiakban muta­tom be a falu lakóinak névso­rát, az egykorú írásmód és helyesírás szerint.

Béres György bíró, Negrády János, Szebellebi Mihály, Ballók Mihály, Bódy András, T'óth János, Czine Thamás, Ballók Pál.

A lakosságnak volt 32 ökre, 25 tehene és 5 lova. A vetésterületről az összeírás nem em­lékezik meg. A XVII. század végén ismét több térkép örökítette Keresztúr létezését. Első­ként Hevenesi Gábor kéziratában maradt térképét említhetjük melynek külön érde­kessége hogy a szomszédos régi települések­ről (pl.: Rá­koscsabáról, Cinkotáról) nem emléke­zik meg, csak Keresztúrt tünteti fel (25). De külföldi térképe is említi községünket. Ezek közül Sanson l683-ban Rómá­ban kiadott tér­képét és Cantelli da Vignola Giaccomo l685-ban ugyancsak Rómában kiadott, tér­képét említhetem (26). A török hódoltság korában, közelebbről az ellenreformáció évszázadában (27) kell megemlé­kezni a keresztúri református gyüle­kezetről és ennek Püspöki Já­nos nevű prédi­káto­ráról. A Duna-melléki Református Egy­házkerület 1652-ben tartott, ­Kecskeméti ke­rületi gyű­lésén a váci esperesség lelki­pászto­rai között Földváry László a kereszt­úrit nem említi (lehet, hogy nem tudott megjelenni). A cinkotai, kerepesi, tarcsai, csabai és péceli re­formátus lelké­szek nevei azonban a kimu­tatás­ban szerepelnek (28). Az idézett munkában azonban felsorolást ol­vashatunk azokról a református egy­házak­ról, amelyek 1700 előtt meg voltak, azon­ban teljesen megsemmisültek. Ezek kö­zött talál­juk a keresztúri egyházkö­zösséget (29). A rákoskeresztúri református gyülekezet te­hát l652 után létezett és Püspöki János - az aláb­biakban is­mertetendő okok és ada­tok miatt - l66l után volt prédikátora en­nek. A gyülekezet nagyságáról semmi adatunk nincs, de gyaníthatjuk hogy az Ár­pád-kori római katolikus templomot vették haszná­latba istentiszteleteik céljaira, amint ez más helységekben is történt. Ezt megerősíteni lát­szik Pesty Frigyes Helységnévtára (30), amely szerint a római katolikus templom előtt - az összeírás előtt valamikor - a föld­ből egy vas kakast ástak ki, azt írván erről, hogy “ezen köz­séget, s ma­gát a most rom. cath. templomot is, husziták bírták, akik tudni­illik vas kakast szoktak volt a temp­lomtor­nyokra tűzni”. A későbbi időben, 1725-ben Apostoli And­rás cinkotai evangélikus lelkész feljegyzésé­ben azt írta, hogy mind Cinkotán, mind a szom­szédos községekben kálvinista hit­val­lású ma­gyarok laktak (31). Püspöki János keresztúri prédikátornak élet­utját több forrás alapján kísérhet­jük figye­lemmel. Biharpüspökiben született l620 kö­rül, tanulmányait Nagyváradon végezte. l652-l657-ben Nagybányán rektor. 1554-től l657-ig Leidenben, Uttrecht-ben, Franekerben tanul. 1658-ban itthon találjuk, mert Nagyváradon könyve jelenik meg. Nagyvárad elestéig, l660-ig, Er­délyben ta­nár, rektor, lelkész. Innen Debrecenbe mene­kül, mert l66l-ben könyve jelenik meg ott. “Az Keresztyénség Védoszlopának Meg­dű­lése, azaz Az Nagy Váradi nagy Várának Tö­rökök által való kipusztítása és Elfogla­lása. Egy siralmas el­mélkedésben keser­ves szívvel ál­tal tekintettni és megfontolttatni kí­vánta Püspöki János Váradról elbujdo­sott tanító. Nyomtatta­tott Deb­reczenben l66l-dik Eszt” (32). Zoványi Jenő szerint l661-ben meg hi­vatal nélkül volt (33). Ez után lelkészkedett Keresztúron, mert az l674.március 5~re Pozsonyba szóló idé­zése , mint ke­resztúri lelkészt említi (34). Erre az idézésre nem jelent meg Pozsony­ban. Ezt több adat is valószínűsíti. A török hódoltság területén a török ható­ságok az idézetteket eltil­tották a megjelenéstől. Továbbá a Po­zsonyban megjelent l55 egyházi személyből egy sem volt a hódoltság területéről (35). Végül az idézéstől távolmaratottak előállítá­sára még kísérletet sem tettek a pozsonyi magyar hatósá­gok (36). Biztosra vehető azonban, hogy az idézés hatására elhagyta eklézsiáját (ami távo­zásá­val szét is hullott) és világi pályára lépve, valahol a Partiumban vonta meg magát. A későbbiek során nevével meg találkozunk: valószínűleg ő volt, akit az1679. és az l683. évi kassai or­szággyűlésre követül küldtek a Szatmár vármegyei protestáns rendek (37). Továbbá 1688-ban Püspöki János neve szere­pel szatmári követként abban az egy­ház-háborítási ügyben, amely a füzesgyarmati és nagyszalai kálvinista lako­sok alázatos kö­nyörgése címen szerepel Burius János művében, amelyet a királyhoz intéztek, és amelyben végső soron Gróf Koháry Farkas Hont vármegyei főispánja in­tézkedett l688. július 26-án Csábrág várá­ból (38)..