Dr. Kósa Pál: Az evangélikus iskola története
IV. FEJEZET: Az evangélikus iskola története
A rákoskeresztúri egyház életének kezdetéről nagyon kevés feljegyzésünk van. Ugyanezt mondhatjuk el a hét tanerősre fejlett iskolájáról is. A legtöbbet itt is az 1880. kánoni látogatás jegyzőkönyvéből vehetünk. Attól az időtől pedig, amikor a gyülekezet megizmosodott, az egyház rendes jegyzőkönyve tár fel érdekes dolgokat. De ez már a XIX. század utolsó két évtizede.
Az egyházban - mely lényegében a cinkotai gyülekezet leányegyháza volt, s kezdetben sem temploma, sem iskolája nem volt - az 1757 után betelepült német nyelvű evangélikusokkal kezdődött valami új.
Az itt letelepedett németség - nem voltak túl sokan, mindössze 30-40 család letelepülésük után csakhamar engedélyt kaptak Mária Teréziától arra, hogy gyermekeik számára praeceptort (tanítót) tarthatnak, A feljegyzés szerint - I. kötet jegyzőkönyv, az első felfogadott tanító, aki a németajkú gyermekeket tanította, egy Feldbett nevű leszerelt őrmester volt, Feldbett kb. 15-16 évig taníthatta a csemetéket, A rákoscsabai katolikus plébános ugyanis nyugtalankodott; háborgatta a németajkú híveket is (lásd ott!) és a viselkedését nem lehetett kivédeni! Ezért az itteni letelepült németek megunva a sok kellemetlenséget, tovább vándoroltak Erdélybe. Ez 1774 körül történhetett. (?) 1757. Dr. Bórovszky Pest vármegye monográfia írja II. kötet 218. Oldal. A cinkotai evangélikus anyakönyv megőrizte Stephanovszky rákoskeresztúri praeceptor nevét 1764-ből és Jamriska Mihály tanító nevét 1774-től. (Bartók János: Rákoskeresztúr Története III. rész 242. oldal. (Ó róluk azonban semmi más hírünk nincs)!
Az 1778-ban a Rákosmezején tartott nagy hadgyakorlat alkalmából József főherceg, a későbbi II. József császár és király is jelen volt és elkerült Rákoskeresztúrra is. (Valószínűleg mersei vadászatokkal kapcsolatban)! Feltűnt neki Rákoskeresztúron üresen álló 18 ház, amelyből a német telepesek eltávoztak. Kitudván az eltávozás okait, meghagyta Albert szász hercegnek (aki kormányzó volt Pesten vagy Budán), hogy gondoskodjék a község betelepítéséről, ill. feltöltéséről. 1779-ben Németországból, főleg Nürnbergből újabb német családok települtek be Rákoskeresztúrra és Podmaniczky földes úr engedelmével elfoglalták az üres házakat. Letelepedésük után csakhamar 1780-ban tanítót fogadtak fel gyermekeik mellé. Putz György nevű tanító volt, aki már okleveles tanítói képesítéssel bírt.
A türelmi rendelet iskolai vonalon is éreztette jó hatását. A gyülekezetek szabadabban lélegzettek. Így volt ez Rákoskeresztúron is. A tót nyelvű telepesek - akik hamarabb jöttek a Felvidékről, mint a németek Ausztriából - kezdték gyermekeiket a német tanítóhoz Putzhoz küldözgetni. Putz azonban nem tudott annyira tótul, hogy a tót szülők gyermekeit tótul tanítani tudta volna. Így azután a kétnyelvű lakosság összefogott és keresett olyan tanítót, aki mindkét nyelvet bírta annyira, hogy a gyermeket tanítani képes volt. A vármegyéhez fordultak engedélyért. Azt meg is kapták és boldogan választották meg Jamriska Sámuel csomádi tanítót, aki nyilvánvalóan mindkét nyelvet jól bírta.
1783 döntő fordulatot jelent a gyülekezet iskolai életében. Jamriska bérelt házban lakott; tanterme a községháza kis terme volt. A növendékek is szaporodtak. Így az egyház elhatározta hogy tanítójának lakást, egy tantermet építtet. (A feljegyzésekben imaterem is szerepel. Még nem tudtam megállapítani, hogy a tantermet használták imateremnek is - ez a valószínű - vagy külön terem épült. Ez utóbbi nem volna logikus, (Így az 1783. esztendőt kell a mai Pesti úti iskola ősének tekinteni. Joggal ünnepelte az iskola az idén 200 éves fennállását. Jamriska 1800-ig tanított. Utána fia következett, az ifj. Jamriska Sámuel. Jamriska Sámuel ténykedésével megszűnt a külön német iskola, mert az oratóriummal összefüggő iskolában (?) együtt tanította a tót és német gyermekeket, de két nyelven. (Id. Mü. III. r. 242.lap).
Alatta a gyülekezetből anyaegyház lesz, Megállapítják úgy a lelkész, mint a kántortanító díjlevelét. A kántortanítónak: évi 40 Ft-ot, 40 kila rozsot, 10 kilás földet, 2 szekér szénát, két öl fát, valamint stóláját állapították meg.
1800 március 3-án a megöregedett Jamriska helyét elfoglaló fia hivataloskodott 1810 április 24-ig. Ő volt tulajdonképpen a község jegyzője is. De a közigazgatás fejlődésével teendői annyira megszaporodtak, hogy a kettős hivatalnak már nem tudott eleget tenni. A jegyzőit választotta és a kántortanítóságról leköszönt.
Helyét Kuhajda János, szucsányi születésű tanító foglalja el, aki 1810 szeptember 21-én jön Rákoskeresztúrra. 1830-ig, húsz esztendőn át szolgálta a gyülekezetet. Jó munkás lehetett, t.i. 1821 május 5-én Lovich Ádám szuperintendens kánoni látogatást tartott Rákoskeresztúron - ennek “rendes jegyzőkönyve” megmaradt. Annyi van feljegyezve, ami az iskolát illeti “meg volt elégedve”. Meghagyta a szülőknek, hogy a katechizációkra gyermekeiket szorgalmasan küldjék és az ifjúság vasárnaponként az istentiszteletek előtt az iskolában gyűljön össze és ott az olvasást és az éneklést gyakorolja. “
Zselló Lajos a következő tanító, Aki 1830-tól l834 Szentháromság utáni 3. vasárnapig működik Rákoskeresztúron. Lemond és Kiskőrösre távozik. Ugyanezen év szeptemberében már Huszka András helyébe is lép. Huszka kiválóan képzett tanító volt. 13 évi helyi működés után Csíktarcsára (ma Nagytarcsa) távozott, ahol tanítóvá és egyúttal a község jegyzőjévé választották.
1845-ben Zsarnovszky Sámuelt választotta a gyülekezet tanítójául. Sajnos e tanítója 1846. március 2-án a gyülekezet “igazi fájdalmára” tífuszban elhunyt. Utóda egy esztendőre - valószínűleg szükségből - Zsarnovszky János lett.
Ettől az időtől kezdve többet tudunk úgy az egyház mint az iskola életéről. 1847 július 1-ével Hösz Mihály lett a gyülekezet tanítója. Hösz Körmöcbányáról jött ide, ahol a “grammatikának volt tanítója. Hivatalba lépésének idejétől iskolánk története mint nyitott könyv áll előttünk - írja tanulmányában Szügyi Károly. Működése alatt és már Melczer János lelkész hivatalba való visszahelyezése után - 1856 augusztus 6-án du. órakor égett le az iskola. A katasztrófa után 3 nappal már összeült az Egyház Tanács és az iskola újjáépítését határozta el.
1857 húsvétjára már el is készül az új épület, melyben 3 szobás tanítói lakás plusz mellékhelyiségek és két tanterem - egy a kicsiknek és egy a nagyobb gyermekeknek - foglaltatik. Együtt jár I-II-III és IV-Vl. osztály, 1874-ig az iskolában rendben folyt a tanítás. Ekkor az idős és megfáradt Hösz Mihály nyugdíjba kívánt menni, 28 évig végezte tanítói nevelői munkáját az egyháznál. Megállapított neki az egyház 150 Forintot és 25 mérő rozsot.
Az 1874 július 30-án tartott gyűlés igen melegen és sok tisztelettel emlékezik Hösz Mihály munkásságára, aki 150 gyermeket tanított. Viszont az egyháznak kellett gondoskodni a nyugdíjáról is, mert nyugdíjintézet nem volt. Lakásról is az egyház gondoskodott. Mégis vállalta a terhet, mert “150 gyermeket nem lehetett feláldozni. Új embert kellett választani a megfáradt és elfáradt szolga helyébe. Egyhangúlag szavazták meg a nyugdíját.
Ugyanakkor a helyét is be kellett tölteni. A felügyelő, báró Podmaniczky János azonban e második tanítói állást is kívánt szervezni. A mai gondolkodás szerint 150 gyermeknek a tanítása elképzelhetetlen! Ennyivel kellett kínlódnia Hösz Mihálynak! A presbiterek be is látták a felügyelő igazát, de nem tudtak lakásról gondoskodni (?). Ugyanakkor a nyugalomba vonuló Hösz Mihálynak lakást biztosítottak. A báró is készen volt Hösz Mihálynak krumpliföldet adni azzal, hogy meg is szántatja. Hösz Mihály azután csakhamar, 1874 október 3-án elhunyt. Lakást Altziebler András féle házban kapott. Az egyház 100 Ft bért fizet. “A meghívandó személyével kapcsolatban a felügyelő igen akarja a második tanítói állás megszervezését, mondván, hogy az állami törvény is kívánja. Egy tanító nem taníthat annyi gyermeket. Ún. segédtanítóval semmire megy az egyház! “Egy rossz segédtanítóval semmire sem megyünk - mondotta -, a jót pedig hamar elhívják. A báró nem tudta keresztülvinni akaratát. Azon bukott meg a második állás szervezése, hogy nincs lakás, de az egyház épít és amíg a lakás meg nem épül, addig segédtanítót alkalmaz. De elkötelezi magát a lakás építésére. Megállapítja az új tanító díjlevelét (látjuk, hogy az egyház élete egyre szervezettebb keretek között folyik - megállapodik lényegében a személyben is: Locsava János herédi tanítót kívánja első tanítónak megválasztani és egy segédtanítót is kíván alkalmazni, akinek fizetését szintén megállapítja. Érdekes - ma már - hogy a segédtanító ellátást, mosást és lakást, a rendes tanítótól kap.
A díjlevél: részpénzben 150 Forint 8 akó bor árát a szüret és újév közötti árat figyelembe véve, 2 szekér szénát, 100 kéve zsuppot és 2 és fél öl fát, 26 hold iskolai földnek a fele részét, tehát 13 holdat (1200 öl2-ével), annak megállapított közmunkaváltságáért 50 Forintot, káposztás földet, minden gyermek után 1 Forint beíratási díjat, temetési stóla versekkel 1 Forint 30 kr; de köteles a segédtanítót ellátni.
A segédtanító az egyháztól 150 Forintot kap évenként; a rendes tanítótól kosztot, mosást és lakást.
Az egyház választóközgyűlése 1874 augusztus 30-án Kemény Sámuel maglódi lelkész esperes megbízott és a helyi felügyelő ikerelnöksége alatt tartott választó közgyűlésen Locsava Jánost lelkesedéssel megválasztja mivel mind a három nyelvet kitűnően bírta. Állását szeptember 30-án foglalta el.
1877 szeptember 17-én jött csak segédtanító a gyülekezetbe, Valentinyi Sándor Eperjesen végzett tanító személyében. Dobsinai születésű volt. Nyilván háromnyelvű ember volt; így a gyülekezet igényeinek megfelelt. 1883 .október 30-ig működik itt. Innen Kiskörösre távozik, szintén segédtanítónak.
1882 tavaszán a tanfelügyelő felszólítja az egyházat iskolabővítésre. A június 2-án tartott presbiteri gyűlés elismeri a kérés jogosságát, de a gyülekezet nehéz anyagi helyzetére való hivatkozással két év halasztást kér. Ez idő alatt kötelezi magát a tanfelügyelő kérésének teljesítésére. Azonban, amikor a jegyzőkönyvet alá kellett írni, nem volt hajlandó az egyház háztanács aláírni! Ezért a tanfelügyelő újabb komolyhangú leirattal figyelmeztette az egyházközséget, hogy követelését komolyan kell venni. Ellenkező esetben maga fog gondolkodni azon, hogy az evangélikus .iskolából kiszorult gyermekek hogyan oktattassanak! T.i, olyan zsúfoltak a tantermek (kettő), hogy rendőrorvosi szempontból megengedhetetlen volt annyi gyermek bezsúfolása. Két segédtanító alkalmazását is követelte a tanfelügyelő. Fenyegetésére az ígéret ti., hogy 2 év alatt két tantermet építenek, a presbitérium aláírásával hitelesítette. Ezzel persze a dolog még nem ért véget! Végül mégis foglalkozik az egyháztanács és közgyűlés az iskolaüggyel. A tanfelügyelő is a sarkára áll. Nincs mit tenni. 1884-ben már költségvetésük is van. Őszre készen kell lennie a két tanteremnek. Két segédtanítót is választ az egyház és kb. egyforma fizetést állapit meg nekik. Éspedig Koleszár Pál és Gyuris Géza a két segédtanító. 1884 október 11-én foglalják el állásukat.
1886 december 17-én tartott árverésen az egyház iskola céljaira megveszi Burger Lipót házát 3545 forintért. (Valentinyi Sándor segédtanító elmenetele után nem kapott az egyház segédtanítót). Hogy a gyerekek hiányt ne szenvedjenek, 1883 XI 7. Zimányi János kezdett tanítani az alsó, vagyis a kisiskolásoknál. 1886 augusztusában a tanfelügyelő alapos keményhangú körlevéllel fordul az iskolaszékhez. Hiányolja a tanítás rendszerességét; a tanulmányi fegyelmet; kifogásolja a tanulmányi eredmény silányságát. Felszólít komoly munkára; ha kell, büntetésre, ti. a szülőket illetően. Csak rendkívüli esetben lehet a tanítást pl. kukoricatörésért elhanyagolni. De 10 éven aluli gyermekeket semmiképpen sem szabad munkára felhasználni és az iskolától elvonni. Nem lehet megállapítani, hogy a tanfelügyelő pontos és fegyelmet kérő munka felhívása milyen eredménnyel járt!
1887-ben végre sok huzavona és tárgyalás tervezgetés és halasztatás után megépült 4 tanterem és egy tanítói lakás. Az 1884 október 11-én alkalmazott két segédtanító ellen fegyelmi eljárás indult bizonyos hivatalbeli mulasztás és szolgálat megtagadása ügyében. Eltartott egy fél évig, míg fellebbezésük elutasíttatván, állásukat az egyháztanács felmondta és tanév végével elbocsáttattak. Az év október 13-án újabb két segédtanító foglalta el helyét a gyülekezetben éspedig Hrdina József és Ferenc József.
1889 Hrdina József segédtanító betegség miatt kénytelen távozni. Helyét Strauch Győző segédtanító foglalja el 1889 október 20-án. Ugyanebben az évben az egyház harmóniumot vesz azért, hogy a segédtanítók az orgonálásban képezhessék magukat és azt rendelkezésükre bocsátotta. A csere azonban nem volt áldásos: Strauch Győző 1890 II. 10-én főbelőtte magát! Új segédtanítót csak október 5-én kapott az egyház, Zatykó Béla személyében. Ferenc Józsefet pedig átválasztják Mendére. A kiesett munkaerőt ideiglenesen Locsava János leánya, Paula tölti be. 1891 október 1-én megint változás áll be a segédtanítói állások betöltésében: Zatykó Béla Irsára megy segédtanítónak, a másik állás Locsava Paulával volt ideiglenesen betöltve. Helyükre Ochs Ferenc budalehotai segédtanító és Zorkóczy János losonci újvégzős tanító került. (Beigazolódott tehát a felügyelő álláspontja: “A jó segédtanító nem marad meg; a rosszból pedig mi haszna van az egyháznak?”)
1892 november 5-én Ochs Ferenc Mogyoródra rendes tanítóvá választatik. Helyébe Mácskásy Mária kitanult óvodanő alkalmaztatott a II. és III. osztály tanítására.
Zorkóczv János sem maradt sokáig Rákoskeresztúron. Már 1893 április 13-án a Nógrád megyei Dobrocsra költözött rendes tanítónak. Munkáját - külön fizetési pótlék ellenében - Locsava János vette át. Most már az egyház belátja, egy újabb rendes tanítói állás szervezésének szükségessé ét! S amikor az év közepén, július 3-án meghal Locsava János, július 15-én a presbitérium egyhangú határozattal kimondja: a gyülekezet két rendes tanítói állást szervez. S ezt a határozatát a közgyűlés július 23-án megszavazza. Az egyház pályázatot hirdet. Majd rendes tanító-választási közgyűlés tarttatik. Megválasztják Kubisch Emil és Marschalkó Gyula tanítókat október 1-én. Még szeptember 29-én segédtanítónak jön a gyülekezetbe Kneppó János - aki állását október 1-én elfoglalta.
A pályázatra 21 tanító jelentkezett. Ezek közül kiválasztották a németül és tótul tudókat. Így a számuk kevésre csökkent. Majd Kubisch Emil és Marschalkó Gyula kisszebeni tanítókra esett a választás: egyhangúlag. A harmadik tanító segédtanítói minőségben Kneppó János lett aki állását október 1-ével elfoglalta. Selmecbányai képzős volt. A választó közgyűlésen Doronyovszky Gyula dékán elnökölt.
Az 1893 október 22-i gyűlés megállapítja - többek között -, hogy mivel két tanító van, s mind a kettő kántor is, a kántori teendőket úgy a templomban, mint a templomon kívül, felváltva hetenként végzik. Az úrvacsorához szükséges ostya - sütésért évenként felváltva fél méter fát kapnak az egyháztól.
Díjlevelüket most már az esperesség hagyja jóvá. Azt visszaérkeztük után a megválasztott tanítóknak kiadják. Mivel az egyháznak csak egy tanítói lakása volt, abba Kubisch Emil költözik. Marschalkó Gyulának Altziebler Jakab házát bérli ki az egyház. Itt lesz egy szobája a segédtanítónak is. Költözködési költségeiknek 50 %-át a presbitérium megszavazza és azonnal ki is fizetteti. Kubisch Emilnek 19 Ft-ot, Marschalkó Gyulának 20 Ft-ot.
Marschalkó Gyula lakása nem volt megnyugtatóan rendezve. Marschalkó már az év végén átköltözik Altziebler Mihály házába. Az egyháztanács elhatározza azért, hogy még egy tanítói lakást épít az iskola telkén, kb. 3,000 Ft értékben, illetve költséggel. Tartalmazza a ,jegyzőkönyv a két tanító jóváhagyott díjlevelét, melyet itt is megörökítünk! Tesszük ezt azért, mert az egyházi adminisztráció fejlődését mutatja. Az Egyháztanács rendelkezéseinek megfelel. Jogi szempontból is határozott és mindkét félre “az érvényesség és megtámadhatatlanság erejével hat”.
A két díjlevél szinte szórul-szóra egyenlő. Értékben mindenképen - kivéve azt a tényt, hogy Marschalkónak nincs szolgálati lakása!
azaz tizenhárom hold szántóföld (1200 öl2), vagyis a rákoskeresztúri 155 számú betétben foglalt 6 -12 sor 777-783 hrsz. alatti szántók fele része.
azaz háromszázhetven korona készpénz az egyház pénztárából.
azaz egyszáz korona földmunkaváltság címén a község pénztárából.
azaz tizenöt pesti mérő rozs
Rozspótlék címén 40, azaz negyven korona
Ismétlőiskoláért 50, azaz ötven korona a község pénztárából
Egy szekér széna a község rétjéről
Nyolc - 8 - m3 kemény tűzifa a községtől házhoz szállítva.
Két - 2 - m3 kemény tűzifa minden évben felváltva az egyháztól azon kántornak jár, aki az úrvacsorához való ostyát kiszolgáltatja
azaz egyszáz zsúpszalma,
Minden iskolás gyermek után jár 2, azaz két korona tandíj, a két tanító között egyenlő arányban elosztva.
Az úrvacsorai offertóriumból - a konfirmandusok offertóriumát kivéve - 1/6 rész; a három nagy ünnepen és a hálaadó ünnepkor egybegyűlni szokott offertóriumból 1/3 a két kántoré közösen, nem különben a búcsúztató nélküli temetésért járó 60 fillér és búcsúztatóval tartani szokott temetésért járó 2 korona és 60 fillér a két kántor között elosztandó.
Lakás és kert. Az egyik az egyház tulajdona, a másik bérházban van. Mindkét lakás mellett házi kert van. Ezek egyike az egyház tulajdona, de a kántor-tanító haszonélvezi. Ezek kerítését az egyház gondozza. Azon lakást, amely az egyház tulajdonát képezi, tatarozni és jó-karban tartani az egyház köteles.
Az egyház tulajdonát képező földek után kivetett egyenes és egyenértéki adót az egyház fizeti.
Hitelesen kiadta Jezsovics Pál cinkotai lelkész, egyházmegyei főjegyző. Megerősítette Melczer Gyula acsai lelkész alesperes 1893 október 21-én
Marschalkó díjlevele hasonló. Itt találkozik először a segédtanító rendesen megfogalmazott “Meghívó”-jával, mely fizetését és kötelességeit is magában foglalja.
“Az 1893 évi május 10-én tartott egyházi közgyűlésünk határozata értelmében ezennel Kneppó János urat, a rákoskeresztúri evangélikus egyház iskolájához segédtanítóul meghívjuk. Kötelességei: a II. és III. osztályba járó növendékeket tanítani. A tannyelv: magyar.
A rendes tanítónak a templomi- és temetési funkcióknál segédkezni, esetleg helyettesíteni. A néhai báró Podmaniczky János emlékére tartani szokott gyászünnepen részt venni és énekelni. Fizetése 360, azaz Háromszázhatvan forint osztrák értékben, utólagos részletekben az egyház pénztárából. Együttlakás a másik segédtanítóval és fűtés. Kelt Rákoskeresztúron 1893 május 30-án.”
Újabb előrehaladás történik az 1894 évben, amely az egyház és iskolaügyet egyaránt érinti. Özv. Jamriskáné el kívánta adni a házát a hozzá tartozó telekkel együtt. A Jamriska ház és telek a templomtól nyugatra a Cinkotai út mellett feküdt! A lelkész és az elöljáróság helyesen ismeri fel, hogy ennek az ingatlannak a megszerzése mindenképpen előnyére van az egyháznak. Ezért elhatározza, hogy mindenképen megszerzi. Így is történt. 1894. június 4-én az egyház megveszi a Jamriska házat és ezzel megnyílik az út a további fejlődés előtt. Hamarosan kialakul egy megfelelő tanítói lakás és egy tanterem. Még hatalmas telek is az egyház birtokába jut, hiszen az ingatlan nagy telekkel rendelkezett.
A Jamriska ház megvételével fölöslegessé vált a Burger féle ház, melyet az egyház pár esztendővel azelőtt iskola céljaira megvett. Másképen nem tudták eladni, azért az egyháztanács elárverezni rendelte. Ez a folyamat meg is történt. Az 1895 április 4-én a 232. számot viselő ingatlant Altziebler Jakab vette meg, 5,550 Ft-ért.
1898 december 30-ával Kneppó János segédtanító állásáról lemond és távozik, mivel Zajugrócra választották meg rendes tanítóul. Helyébe Mihályfi Gyula lesz megválasztva segéd tanítónak 1896 január 12-én. Rákospalotáról jön ide. Az iskolának is nagy ünnepe a milléneumi ünnep, melyet a templomban is megünnepel a gyülekezet. Az istentisztelet offertóriumát a pozsonyi teológiai .akadémia otthonának javára ajánlották fel.
1897-ben már ott tart a magyar iskolaügy, hogy tanítói nyugdíjat is akar az állam biztosítani a munkából kiváló tanítóknak. Ezért minden beiratkozott tanuló után 15 krajcár járulék volna fizetendő. Ennek kapcsán az iskolanaplóból megállapították az öt éves átlagot és átlagdíjat fizettek az egyházak, illetve iskolák. Innen tudjuk a következőket:
- / 1894-ben 252 tanuló
1894 / 1895-ben 248 tanuló
1895 / 1896-ban 256 tanuló
1896 / 1897-ben 267 tanuló
járt az iskolába, ezt a sereget három tanerő tanította, Nem csak a nyugdíja, a tanítók korpótléka is szőnyegre kerül, természetesen a megfelelő vitákkal. Végül is kérvény nyújtatott be az iránt hogy a korpótlékot az állam fizesse. Az idő megint előbb járt, mint az egyház presbitériumának cselekvése. Ismét az a helyzet állott elő - mint azt az 1897 március 31-én tartott egyházi közgyűlés jegyzőkönyvéből olvassuk -, hogy a gyerekek nem férnek az iskolatermekbe; kiszorulnak s a három tanító képtelen értelmes munkát végezni a közel 300 tanulóval. Mihályfi segédtanítónak nincs rendes lakása. A tanfelügyelő elégedetlen az egyház iskolaügyekben tanúsított magatartásával és azzal fenyegetőzik, hogy az 1898 / 1899. iskolai évben községi iskolát létesít, ha az egyház nem gondoskodik kellő tanteremről és tanítókról. A tanulók száma már 309! Megszűnik a segédtanítói status is. Aki rendes óraszámban folyamatosan tanít, az tanító! Legalább 400 Ft fizetése és rendes lakása legyen!
A vármegyei hatóság erélyes leirata nyomán az egyház is megmozdul. A segédtanító fizetését 400 Ft-ra emeli, egy negyed hold kertet is ad neki és megígéri, hogy tisztességes lakásról is gondoskodva lesz. Készek 2 tantermet építeni, két tanerőt alkalmazni. Mivel szolgálati lakásuk nincsen: bérelt lakást adnak, melyek bérét az egyház fizeti. S mivel mindehhez pénz és pénz kell, megpróbálnak államsegélyért folyamodni. (1897 december 6. Jegyzőkönyv). A kérvény december 15-én el is megy. 1898 augusztus 27-én tartott közgyűlés egyhangúlag Mihályfi Gyulát választja meg tanítóul. Nem oldódik meg a tanterem kérdés. Két új tanterem kellene és nincs megoldva a tanítók lakáskérdése sem. Ez már a XX. századra vár. Az első évek bizony televannak iskolai problémákkal.
A XX. Század
- július 7-én megjelent az egyházközségben a vármegye küldöttsége. A szolgabíró és a járási orvos és Jezsovics Pál, a püspök által megbízott iskolalelkész, hogy megvizsgálják az egyház iskoláit. Az ún. kisiskola két tantermét, melybe az 1. és 2-3. osztály járt, meglehetősen rendben lévőnek találta, csak az utcára nyíló ablakokat találta kicsinek és a tantermeket e miatt sötétnek. Ezeket kell nagy ablakokra kicserélni és szellőző-berendezéssel ellátni! Ellenben az udvar nyugati felén lévő egy tantermet (Cinkotai út felé néző) „tanosztályt olyan állapotban találta, amely semmiképpen a kellékeknek nem felel meg!” Nedves is, szűk is és a százon felül lévő tanulók tanítására semmiképpen nem alkalmas. „Ezért bezárandónak találták az iskolát”!
Az egyház számára nem maradt más hátra minthogy tantermeket építsen! És negyedik tanítói állást szervezzen. Ezen megint sokat problémáztak a presbiterek: hány tanterem legyen, hogy hol legyen; tanítólakás is legyen? Végül, augusztus 12-én aránylag gyorsan intézkedtek - Úgy határoztak, hogy csak két tantermet építenek az udvar nyugati felén; tanítói lakást nem építenek és a templom alap pénzét veszik kölcsön az építés céljára s megjelenik a XX. Század “vívmánya” a tanítók fizetésének “államsegélye”! A rákoskeresztúri egyház a 3. és a 4. tanító számára államsegélyt kér.
1901 szeptemberben már 340 tanköteles az egyházban és hozzá 3 tanító. Ezért a szeptember 4-én tartott egyháztanács ülés úgy határozott, hogy negyedik tanítói állást szervez, de fizetéséhez államsegélyt kér. Ugyancsak államsegélyt kér Mihályfy Gyulának, tehát a harmadik álláson lévő tanítónak is. Ugyan egy időben, szeptember 8-án megválasztja a negyedik tanerőt éspedig nőt Mészáros Gabriellát, aki az államsegélyt megkapja és pedig évi 600 Koronát, míg 200 Koronát az egyházi pénztárból kap. Mihályfi dolgáról egyelőre nem esik említés. A VKM-hez beadott kérvényből - XI. 16-én keltezve - kiderül, hogy mindketten magyarul tanítanak. Az iskolában tehát csak magyar nyelven folyik az oktatás. (December 7-i jegyzőkönyv. megemlíti, hogy az iskolát iskolás lányok nem seperhetik. Ezért az egyháztanács gondoskodik egy takarító asszonyról, aki hetenként kétszer szerdán és szombaton kisepri a tantermeket)!
A nyugalom azonban nem tart sokáig. A megválasztott Mészáros Gabriella 1902 július 27-án lemond, mivel az orosházi állami iskolához kapott kinevezést. Az egyház pályázatot hirdet, de hogy az utódlás mint intéződik el, nem lehet tudni. A jegyzőkönyv itt hiányos. Említés egyelőre nincsen. Csak 1905 decemberében találunk híradást. Mészáros Gabriella lemondása után Jurcsó Albina választatik meg egyhangúlag, aki 1905-ig tanít. (Jegyzőkönyvön kívüli forrásból kiderült, hogy 1902 szeptemberében szabályszerűen megválasztotta az egyházközség Jurcsó Albinát - Mészáros Gabriella helyébe - és 21-én szabályosan beiktatta). Mihályfi Gyulát választja meg a közgyűlés az államsegélyes állásra. Nyilvánvaló, hogy a negyedik álláson helyettesek működhettek. 1905-ben Jurcsó Albina és Seidl Mariska tanítónők nevének említésével találkozunk, egészen röviden. Az előbbi a zágrábi iskolához választatott meg; az utóbbi helyébe a II. osztály vezetésével bízatik meg. Az egyháztanács különben a körülmények változásai miatt - ez már Noszkó István lelkészkedésének elejére esik - abban spekulál, hogy “segédlelkész-tanítóval tölti be az üres harmadik tanítói állást. Ezt a szándékát az egyházmegye nem hagyja jóvá. Egyelőre helyettes működik Mihályfy helyén. Megjelenik az “iskolabizottság” fogalma mely tk. az iskolaszék volna. Ezen a vonalon is kiépül az egyházi adminisztráció. Egyetemes és egyházmegyei és helyi egyházközségi rendtartások készülnek és fogadtatnak el. Megszűnik a gyülekezetek egyéniesedése és egyre inkább az egyházi szervezet és közegyházi kormányzás lép érvényre. Ez pl., abban is megnyilvánul, hogy az egyházmegye nem engedélyt, hogy a III. tanítói állást segédlelkész-tanítóval töltse be az egyházközség És ezt kénytelen tudomásul venni.
Így kerül az állás rendes férfitanítóval betöltésre és választatik meg Kuszy Dániel 1906 szeptember 16-án. Állása a remélt államsegély miatt is a teljes törvényesség jegyében folyt le. Meghirdettetett. A választó közgyűlést jelölő-gyűlés előzte meg. Végül a fent jelzett napon 27 szavazattal 26 ellenében, tehát egy szavazattal megválasztatott.
Az egyház tehát 4 tanítójának és nagy iskolájának terhét hordozza. S e teher nem volt könnyű. Előkerül a korpótlék kérdés és a tanítók fizetésének emelése kérdése. Az egyház nem maradhatott el az állami iskolák mögött. Kezdte az iskolák terhét érezni, hiszen lakást is biztosítani kellett tanerői számára. Nem volt mit tennie: államsegélyért kellett folyamodni! A kérés meghallgatásra talált és az 1908 január 11-i jegyzőkönyv szerint a miniszter az államsegélyt mindenki számára folyósította. Az Egyháztanács pedig 1907-re a saját terhére megadta a kórpótlékot.
Az iskolai gondok csak nem szűnnek. Tanfelügyelői látogatás állapítja meg, hogy a II-IV osztály túlzsúfolt. Ezért kéri az egyházközséget, hogy intézkedjék ennek a zsúfoltságnak a megszüntetéséről és ennek módjáról hivatalát az új tanév kezdete előtt értesítse. Az egyháztanács belátja, hogy leghelyesebb lenne minden egyéb intézkedés helyett - pl. nem vesznek fel nem evangélikus gyermeket - a tanítói állások szaporítása. Ezt azonban amikor a hívek 40 % pótadót fizetnek az iskola miatt, az egyház nem tudja vállalni. Különben is egy tanítóra most csak 72 tanuló esik! Még inkább súlyosbítja a helyzetet 1910-ben az ingyenes népoktatási törvény értelmében az a körülmény, hogy a tanulóktól tandíj nem szedhető.
Ez pedig eddig a tanítói készpénzfizetésnek jelentós részét tette ki, amit természetesen az egyháznak kellett pótolnia.
Bizony a XX. század első évtizede igen nagy problémákat vetett fel, mellyel meg kellett birkózni. 1911-ben újra előkerül a tanterem kérdés. A tankötelesek száma nő, a termek nem lesznek nagyobbak. A tanfelügyelőség egyre jobban szemmel tartja az iskolai munkát és azt mindenképen kívánja nívóssá tenni. A falusi iskolákban - minden bizonnyal így van mindenütt - túlzsúfoltak a tantermek. Sokszor 100 gyermek is bezsúfolódik egy terembe. Hogy lehet ott eredményesen tanítani? Ezért követeli a tanfelügyelő is az ún. kis iskola tantermeinek bővítését. Az egyház minden érvet felhoz, amit csak lehet, hogy a bővítést elkerülje. Nem jó a felmérés, mondja, mert a terem nem 38,7 m2, hanem 52,4. Ha nem veszi fel a másvallású gyermekeket, akkor elférnek. A régi építkezésből. még mindig 12,000 Korona tartozása van. Summa summarum: nem bővít! Viszont megfellebbezi azt a vármegyei határozatot, mely szerint nem szedhet tandíjat a tanulóktól, tekintettel az ingyenes tanításra, mert - így érvel: az a tanítók kántori szolgálatáért díjlevél szerint jár nekik. Ezzel elérik azt, hogy az állam a két tanítónak fejenként 555 korona kártérítést utal ki. A téli hónapokat kivéve a tanítás 7 órakor kezdődik; a délután szabad. Így több idő jut a mezőgazdaságban való segítésre. A más vallású tanulók iskolázása már eddig is probléma volt. Ahogyan nőttek a terhek, úgy vált kérdéssé, hogy azoknak szülei mennyivel járulhassanak hozzá az iskola fenntartásához. Elvileg nagyon igaza volt a híveknek, hiszen ők az állami adó először 90 %-ával, majd számuk szaporultával 40 % körüli összeggel járultak az iskola fenntartásához. Ha ehhez hozzávesszük a községi pénztárból származó különféle váltságok összegét, melyet lényegében az ingatlannal rendelkező evangélikus polgárok fizettek, az iskola miatt több mint 50 % pótadónak megfelelő összeget fizettek. Ezért határozott úgy a rk. közgyűlés 1911.április 23-án, hogy a másvallású gyermekek szülői aránylagos iskolaadóval megrovandók és csak ha azt megfizetik, járhatnak gyermekeik az egyház iskolájába.
Egy kis lélegzetvétel után, 1912 március 11-én kerül az iskolaszék, majd a presbitérium és a közgyűlés elé a Kubisch - iskola átépítése, bővítése, magasítása, mert alacsony, sötét, alkalmatlan a tanításra. Most a püspök keresi meg a gyülekezetet és szólítja fel a cselekvésre. Az egyház mindent belát, de semmit nem akar csinálni mert nincs pénze! Államsegélyt kér. Eleink ilyen bölcs határozatot hoznak: “Az egyháztanács ezen iskola átépítését a maga részéről is szükségesnek tartja és az átépítést a közgyűlésnek egyhangúlag ajánlja! Tekintettel azonban az egyház mostoha vagyoni viszonyára és arra, hogy még az új iskola építéséből sok tartozása van, saját alapjainak, az államtól építési államsegélyt fog kérni! A rk közgyűlés természetesen ezt a javaslatot elfogadja és azzal bővíti ki, hogy az átépítésre az előkészületeket megtéteti. A véghezvitelre bizottságot nevez ki! - Ezek után az volt a reménység, hogy a VKM megadja az államsegélyt. A VKM azonban előbb terveket és költségvetést kért - s mint utóbb kiderült: államsegélyt nem adott, mondván nincs rá fedezet!
Az iskola azonban be nem gyógyuló seb az egyház testén. Most már az a baj, hogy az osztály létszáma olyan magas, hogy pl. a II.I IV. osztályt ketté kell választani. Új tanerő kell, immáron az ötödik! Az egyház egyszerűen nem tud megbirkózni a tanítással járó feladatokkal. Közel 40,000 koronát áldozott 12 éven belül az iskolára és most a nyakában a kis iskola” bővítése, az ötödik állás szervezése. Nincs más kiút mint az államsegély. Az ötödik tanítónak lakbért és 100 K fizetést tud csak biztosítani.
Lassan a háborús esztendőkbe lépünk. 1914-ben az állam “iskolánk tanítóinak fizetését az 1913. évi törvény értelmében rendezte” de az iskolaépítési kérelmet nem teljesítette. Az ötödik tanítói álláshoz az államsegélyt később megadja, de mivel kézimunka tanítás nem volt az iskolában, kéri, hogy nővel töltessék be az ötödik állás. - Közben Marschalkó nagyon komolyan megbetegszik 1914 április 9-én el is hunyt. Így iskolánk életében az a döntő esemény következik be, hogy két állást tölthet be: az elsőt és az ötödiket. Mielőtt ez megtörténne kettéválasztják a kántorságot a tanítóságtól. A kántori jövedelmet a tanítói jövedelemtől, Ezt a jogi aktust teljesen, akkor lehet véghez vinni, amikor a másik kántori állás is üres (Kubisch). Ezért Késmárszky Gyulát és feleségét megválasztják egyhangúlag november 8-án. De Késmárszky Gyulával kapcsolatban az állás kettéválasztásának tényét rögzítik és majd érvényesíteni kívánják. Hangsúlyos tehát az a körülmény, hogy Késmárszky nem kántortanító. Viszont 1915 július 4-én Kubisch Emilt igazgatóvá megválasztja azzal, hogy tiszteletdíját fizesse a VKM. Erre az volt a válasz, hogy fizesse - ha akarja - az egyházközség. De nem számítják bele az államsegélybe, illetve nem vonják le! Kuszy Dániel, aki katonának vonult be, leszerel és ezzel a tanítás rendben megy tovább. (1916 / 1917 tanévre 348 tanuló iratkozik be).
A Késmárszky házaspár választása után - noha nagyon nagy a tanuló létszám - (348) az iskolában rendben mennek a dolgok. A háborús világ okoz nehézségeket, de egyenlőre csak a fűtés okoz problémát. Nem tudnak megfelelő mennyiségű tüzelőt beszerezni.
Így érkezik el az 1919. esztendő, a rövidlélegzetű proletárdiktatúra ideje. Természetesen a programjának megfelelően az állam az iskolára is ráteszi a kezét. Az egyházi iskolákat államosította; a lelkész és egyház befolyását az iskolákra megszüntette; a vallásoktatást megszünteti stb.
A kommün bukása után - mivel az iskola osztály létszámát 40-ben állapították meg, az iskolánál három tanítónő is működik, akik már az első három helyett lettek az új kormányzat által idehelyezve; Szilvásy Margit, Steffel Jolán és Krupecz Erzsébet, akik mindhárman evangélikusok voltak. Mivel az állam fizette a nevezetteket, nem volt probléma.
Először szerepel a jegyzőkönyvben Kubisch Emil igazgató jelentése az iskoláról. Ez most már évről-évre ismétlődik. A jegyzőkönyvből tudjuk, hogy az állam továbbra is helyez ide tanerőket - az elszakított országrészből kiutasítottak közül - így pl., Szalay Pál ig. tanítót. De a tanítás rendes menetében ismét csak a fűtés és az ismétlő iskolások dolga okoz gondot. Utóbbiak nem járnak iskolába. Az egyházközség méltó ünneplésben részesíti 1921. év folyamán a 40 éves illetve 41 éves szolgálati jubileumát ünneplő Kubisch Emilt és Szalay Pált. A hívek Kubischnak ajándékkal kedveskednek. Azt is megérjük, hogy az iskola már saját költségvetéssel szerepel az egyháztanács - iskolaszéki üléseken 1921-ben.
A következő inflációs években lényegében csak a tanítók helyi, javadalmának emelése, a természetbeniek váltsága a jelentős kérdés. Egyelőre téma Mihályfi Gyula lakása, mely még mindig nincs. megoldva. Az idős és beteges Kubisch Emil lemond igazgatói tisztéről és ideiglenesen, majd véglegesen Kuszy Dániel veszi át az iskola irányítását (1923).
Az egyház az idegenből idekerült állami tanítók alkalmazását fizetését nem tudja vállalni. Az infláció egyre nehezebbé teszi a fizetések értékben való rendezését. Sok a gond és sok a nehézség, pl. Kubisch Emilt egyik hívünk leánya, Filipszky Katalin okleveles tanítónő helyettesíti. Az egyháztanács alig tud neki valami értelmes díjacskát megállapítani. Kubisch Emil elhunyt 1924 szeptemberében. Megindul a törvényes betöltési eljárás. Az em főesperese, Blatniczky Pál és báró Prónay György egyházmegyei felügyelő több alkalommal jár a gyülekezetben, hogy a törvényes választást előkészítse; a hiványt megállapítsa; jelölő, majd választó közgyűlést tartson. Problémát okozott, hogy az egyház már Késmárszky választásakor szerette volna a kántori állást a tanítóitól fizetés szempontjából elválasztani. (Lásd ott).
Az akkor nem volt keresztül vihető, mert a másik kántortanítói állás be volt töltve. Itt volt most az alkalom arra, hogy megtörténjék. Meg is történt papíron a kettéválasztás. Ezt a műveletet azonban a VKM nem hagyta jóvá, mert 1893-ban, Marschalkó választása alkalmából - amikor a 2. tanítói állás szerveződött - a javadalmi jegyzőkönyvben ezt a tényt, hogy a földet a tanító a kántori szolgáltatásért kapja - elmulasztották feljegyezni. Így tehát a jó igyekezetből semmi sem lett. Az állás maradt kántortanítói állás és 35 % helyi javadalomban történt az állam részéről elismerése mind a háromnak (Mihályfi állás is). Az állásra pályázatot írtak ki. A jelölőgyűlés három tanítót jelölt: Szutorisz Károly, Horvay Árpád és Mihályfi Gyula. Mivel Mihályfy visszalépett, a két jelölt között lehetett választani. A törvényes formák között lefolyó választás eredménye: Szutorisz Károly 14 szavazat Horva Árpád 4 szavazat. Szutorisz Károly lett a megválasztott tanító, aki augusztusban a gyülekezetbe költözött (Felsőpetényről) és akit Noszkó István körlelkészi minőségében állásába beiktatott. Az illető később vitézi címet szerzett és “Szügyi” névre magyarosított. Vele sokat nyert az egyház. Pedagógusnak is elsőrendű volt; társadalmi közszereplése magas nívón állt. Hazaszeretete égő volt; egyházszeretete és családi élete példás. Végre megoldódott Mihályfi lakáskérdése is. Két szoba-konyhás lakást tudtak alakítani neki egyházi épületben.
Az iskolai és egyházi élet rendes mederben folyt, amikor egy alapjában véve örvendetes esemény felbolygatta a nyugodt vizeket és egy évtizedre meghatározta az egyház életét. Az történt, hogy a helybeli római katolikus egyházi iskolát modernizálták. Másképen mondva, megfelelő államsegéllyel szép emeletes és minden igényt kielégítő iskolát építettek. Bizony az evangélikus kis iskola, a vele összeépült kántorlakás siralmas állapotban volt.
A csendesen folydogáló iskola életbe betör a VKM határozata mely értelmében 21,000 Pengő államsegélyt engedélyez az iskola; két tanterem és 1 kántortanítói lakás építési költségeihez. Az 1927. és az 1928. év t:k, azzal telik el hogy az építkezéshez hiányzó összeget előteremtsék, A VKM több segélyt, de még kölcsönt sem hajlandó az egyházközségnek adni. 1928. évi V. 12-én tartott presbiteri és szerencsétlen módon elfogadta Hummel Márton presbiter javaslatát melynek értelmében a hiányzó építési költségek fedezetére páronként 35 Pengő kivetését javasolja a közgyűlésnek. Ezt a javaslatot némi szépítéssel a 13-án tartott közgyűlés elfogadta. Érdemes ide írni a határozatot. Hiszen ez a határozat az egyház eladósodásának utjára vezetett, melyet a harmincas évek elején kezdődő gazdasági válság (a hívek Budapesten üzemekben dolgozó tagjainak nem volt rendes munkája)! csak elmélyített, “A közgyűlés határozatilag kimondja, hogy az egyházat terhelő építési költség fedezésére egyháztagjaira páronként 35, azaz Harmincöt pengőt rendkívüli hozzájárulásként, vet ki, úgy azonban, hogy a tehetősek az év nyár folyamán, a szegényebbek három éven át részletekben tartoznak azt befizetni. Felhívja tehetősebb híveit, hogy addig is, míg a szegényebbek ezen rendkívüli építési adót befizetik, kamatmentes kölcsönökkel segítsenek az egyházközségen.” - Az egyforma teher kivetése immorális volt! A lelkész - saját elbeszélése szerint - nem volt képes megakadályozni ezt a határozatot, A szegényebb hívek fel voltak háborodva. A gazdagok könnyen kifizették - 3,000 P befolyt belőle - a szegényebbek szabotáltak és nem fizetett az sem, aki tudott volna. Az építkezés pedig haladt. A lelkész és a felügyelő kölcsönök után futkosott, A VKM is adott 6,000 P kölcsönt, törlesztésre. Még a rákosligeti fiókegyház is adott 6,000 P kölcsönt templomépítési alapjából, 12,000 P kölcsönnel befejeződött az építkezés. Nem úgy ahogyan eredetileg akarták. Közben még a lelkészlakás kérdése is napirendre került. Az un. paróchiát akarták három szoba összkomfortos lakássá tenni, az öreg paróchiát lebontani stb. A nehézségek miatt nem lett ebből semmi. Az egyházi vagyont, melyre bekebelezéssel kölcsönt lehetett volna felvenni, az egyházi felsőbbség terhelni nem engedte - nagyon bölcsen - pénzt viszont nem tudott adni, sem szerezni. Közben kiderült, hogy amint lenni szokott az építkezés többe kerül mint tervezték. A kivetett 35 P befolyása esetén sem volna elég a kiadások fedezésére. Azt az ésszerű indítványt, hogy a ház- és földadó után 10 % egyházi iskolai adót vessenek ki, egyelőre elodázták! A lelkész, megkeresve Berzeviczy Albertet, az Akadémia elnökét, adományt erőszakol ki az Akadémiától, mint új földesúrtól. 6,000 Ft-ot kap az egyház. Ezt az összeget megfelezik az iskola és a lelkészlak átépítése költségeire. Az építkezés elnyeli. Már 1929-ben haladékot kell kérni a VKM-től a 6,000 P törlesztésére. A nehézségek fokozódnak: a község beszünteti az évi 1,000 P segélyt. A kamatok nőnek. Rákosliget felmondja a 6,000 P kölcsönt, mert templomot akar építeni. A gyermeklétszám megköveteli az V. és VI. osztály elválasztását, mert 110 gyerek jutna egy osztályra. Ezt az egyház csak akkor tudja vállalni, ha 10 % helyi fizetéssel (az állam fizesse a lakbérét is) töltheti be az állást.
A kamatok és tartozások fizetésére és a lelkész számára adandó 3,000 P kölcsön számára az OKH-tól 15,000 P kölcsönt kíván az egyház felvenni.
A negyedik évtized nem éppen jó kilátásokkal kezdődik el. Mindjárt az elején sok megpróbáltatás érte az iskolát. Mihályfy Gyula megbetegedett és 1930 december 1-től nem taníthatott. Kuszy Emil 1931 január 1-tól volt beteg. Jellemző a gyülekezet anyagi helyzetére, hogy el tudta viselni azt a tényt, hogy mindkét tanítóját - akiket eleinte a kollegák helyettesítettek helyettesítő Prunyi Endre nyugalmazott igazgató tanító és Nedeczky Margit okleveles tanítónőt a megbetegedett tanítók a saját pénzükből fizették. (Igaz viszont az, hogy a teljes fizetésüket megkapták)! Kuszy Dániel helyettese Szügyi Károly, kántortanító lett.
A VKM helyt adott az egyház kérésének és a VI. tanítói állást helyi 10 % javadalommal plusz lakbér engedélyezte és az állásra dr. Schwantzer Károlyné Hanák Erzsébetet kinevezte.
Az év kora őszén elhunyt Kuszy Dániel igazgató tanító. Mihályfy Gyula betegsége miatt nyugalomba vonult. Helyébe dr. Pozsonyi Károly cinkotai tanítót választja meg a közgyűlés. Kuszy állását egyelőre nem tölti be az egyház. Negyedévig javadalma ugyanis az özvegyet illeti. Betöltése a következő évben történik meg. Szlobodnyik Mihály okleveles tanító, aki már helyettesként működött iskolánknál, lesz az utódja. Az igazgatói székben Szügyi Károly követi, akinek választását a bányakerületi püspök megerősíti.
Ünnepi alkalma a gyülekezetnek, hogy Noszkó István úgy is mint helyi lelkész, úgy is, mint körlelkész, 1932 április 3-án beiktatja dr. Csecsotka Károly újonnan választott felügyelőt, dr. Pozsonvi Károly (Schwantzer) és dr. Pozsonvi Károlyné tanítókat.
Ezzel az iskola fejlődése 1942-ig lezáródott. Meg volt a hat terem, a hat tanerő. Egy kivétellel (Szlobodnyik, később · Barlai Mihály) mindenkinek szolgálati lakása is volt. Az iskola jó állapotban volt. A szolgálati lakások ellen sem lehetett a kor mértéke szerint kifogást emelni. Nem voltak összkomfortosak, de elviselhetően, kulturáltan lehetett bennük lakni.
Annak azonban, hogy ezt a történetíró megállapíthassa, igen nagy ára volt. Az egyház belesántult anyagilag. Nem annyira a teher nagysága miatt, mely az iskola és az egymás után szervezett tanítói állások miatt a hívekre nehezedett, hanem a helytelen szociális szempontból teljesen igazságtalan teherelosztás miatt. Az egyháznak 36,000 Pengő adóssága lett az évtized elején! Ezt valamiképpen ki kellett fizetni.
Az ötödik évtized.
Az iskolánk munkája a múlt ködébe vész a XVIII. század utolsó negyedében. A XX. század ötödik évtizedében befejezést nyer. Az elmúlt évtizedből egy nagyon szép díszközgyűlés kedves emlékével gazdagodtunk: az iskola buzgó igazgatója 25 éves tanítói szolgálat jubileumát ünnepelte. 1914-ben indult el tanítói pályáján. Csak hamar felcserélte a harctérrel. 1919-tól tudott újra pályáján működni. Késmárszky Gyula 36 évi szolgálattal rendelkezett, de feleségével, Kertscher Laurával együtt 25 éve működött már a rákoskeresztúri iskolában. Méltó volt, hogy az egyház nagyon hűséges munkásainak eme jubileumán az egyházközség hálát adjon Istennek szolgálatukért. Megtisztelte a közgyűlést Zászkaliczky Pál tanügyi esperes. Jelen voltak a fiókegyházak felügyelői és néhány híve is és a gyülekezet nagy számban. Az ünnepelteket Zászkaliczky Pál esperes köszöntötte nagyon komoly szép beszéddel.
Jelenti, hogy a püspök úr mindhárom jubilánst köszönti; Késmárszky Gyulát pedig tb igazgatói címmel tünteti ki. A 142/1940 január 27-én kelt és a két 25 éves jubilánshoz intézett püspök levél így szólott.
“Az Úr nevével köszöntöm az olvasót!”
Igen tisztelt Tanítónő és Tanító Úr! A felső-pestmegyei egyházmegye alesperesétől örömmel értesültem arról, hogy tanítónő és Tanító Úr e tanév végén töltik be tanítói szolgálatuk 25. esztendejét. Arról is értesültem, de régebben hivatalosan tudomásul bírtam, hogy ez a negyedszázados szolgálat áldásos egyház- és nemzetépítő hűséges munkálkodásban telt el. A hűséges munkásokat megillető megbecsülés érzése arra kényszerít, hogy ez évforduló alkalmából én is, mint az egyházkerület püspöke, legőszintébb üdvözlésemet és elismerésemet fejezzem ki, de egyben további munkára is buzdítsam Önöket.
Az egyház Urát pedig arra kérem, hogy áldja meg az elvégzett munkát és a hűséges munkásokat egyaránt. Az Úr kegyelme legyen velünk! Dr. Raffay Sándor sk. bányakerületi evangélikus püspök. P.H.
Számtalan köszöntés hangzik még el a jelenlévő vendégek és az egyházközség részéről is. Szép ünnepély volt, melyről terjedelmes jegyzőkönyv készült és maradt meg.
Az elkövetkező időkben nagyon szükség volt arra, hogy Isten kegyelme és az egyház Urának áldása kísérje iskolánk életét.
1941 II. 1-ével nyugdíjba kényszerül dr. Pozsonyi Károlyné. Tüdeje miatt kellett nyugdíjaztatnia magát. Bükkszentkereszten talál otthont és jó levegőt és szép kort ér meg. Helyettese egyelőre Késmárszky Irén okleveles tanítónő. Ez természetes és logikus intézkedés volt. Azonban Késmárszky Irén Barlai Mihály menyasszonya is volt. Ez azt jelentette, hogy megválasztása esetén a hat tanítóból négy egy családhoz tartozik. Ez ellen a tanügyi esperes is óvást emelt. Késmárszkyék nagyon tiszteletreméltó ajánlata az volt, hogy a munkában már úgy is fáradt Késmárszky Gyula és Késmárszky Gyuláné beadja nyugdíjazási kérelmét. Amire az egyházi elnökség, a tantestület és a tanügyi esperes készségét fejezte ki az irányban, hogy Késmárszky Irén megválasztását elősegíti. Így is történt. Ezen a nehézségen tehát túljutott az egyház.
Ismét iskolafejlesztési probléma jelentkezik, mint az utolsó 50 évben annyiszor. Az 1940. évi XX. tc. az elemi népiskolák nyolcosztályúvá fejlesztéséről rendelkezik. Szügyi Károly tehát kötelességének tesz eleget, amikor a VII. tanítói, ill. a VIII. tanítói állás megszervezéséről tesz előterjesztést. Noha a rendelkezés a jelen tanévben - mondja az előterjesztés még nem kötelező, de a kérdés ki kerülhetetlen. Az egyháztanács kész a probléma megoldására, 10 % helyi javadalom mellett.
A nyári szünet idejére esik a két tanítói állás betöltése (1941). Dr. Pozsonyiné és Késmárszky Gyuláné helyébe özv. Jancsó Andrásné Windt Ilona rákoskeresztúri származású özvegy papné és Késmárszky Irén Barlai Mihályné a jelölt, majd megválasztva. Dr. Pozsonyi Károlynétól és Késmárszky Gyulánétól X.12-én díszközgyűlésen köszönt el a gyülekezet. Hálát adva munkájukért Istennek, meg kell jegyeznem, hogy Késmárszky Gyuláné hihetetlen munkát végzett. Mindig az I. vagy a II. osztályt tanította. Volt év, amikor 80 tanulója volt. Mégis mindenki megtanult nála írni-olvasni számolni. Szeretetteljes modorával fegyelmezni tudta ezt a ma már elképesztőnek tűnő sereget és akkor vasárnaponként reggelenként még vasárnapi iskolát tartott. Sokszor 100 gyereknek!
A VKM 1942 január 1-től eltörölte segélydíjas, próbaszolgálatos tanítói címet. Minden kezdő tanító helyettes tanító ez az illetménye is. Ezért az egyháznak is alkalmazkodnia kell e rendelethez. A megválasztott két tanítónő is ezek szerint minősül helyettes tanítóvá.
1943 február 14-én tartott rendes évi közgyűlés kimondta a VII. tanítói állás megszerzését, illetve betöltését. A VIII. tanítói állás szerveztessék meg minél előbb, hasonló feltételek mellett. A tanítóválasztó közgyűlés Major Lászlót április 11-én a VII. állásra egyhangúlag megválasztja. Major katonai szolgálatát tölti, de az egyházközség méltányosnak tartja, hogy e miatt hátrányt ne szenvedjen és ha leszerel, legyen neki állása és kenyere.
1943 március 1-ével Késmárszky Gyula nyugalomba vonul. A betöltendő kántortanítói állás díjlevelét megint úgy fogalmazza meg az egyháztanács, mint azt a múltban tette, elválasztva a kántori javadalmat a tanítóitól, Ez azonban most sem sikerül. A kántortanítói állást meghirdetik a Néptanítók lapjában, Egyik presbiter - féltve a gyülekezet békéjét - azt javasolja, hogy budapesti szakemberek vizsgálják meg a pályázó orgonatudását és ének-készségét és javasoljanak! Íme így tört be a haladó gondolkodás a marakodásra mindig kész németfalu-tótfalu maradi világába! Örvendetes volt! Végül Koltai Jánost választotta meg a gyülekezet egyhangúlag. Sajnos a tanító választásoknak nem akar vége szakadni. Pozsonyi Károly is lemond itteni állásáról. Beteg tüdejű felesége Bükkszentkereszten saját nyaralójukban - még sokáig él, túl-éli férjét - dr. Pozsonyi Diósgyőrbe megy tanítónak, ahova könnyen lejut a közel lévő nyaralójából. Sajnálattal válik meg a gyülekezet most már a második dr. Pozsonyitól. Rendkívül jó pedagógusok mind a ketten és rendkívül precíz, lelkiismeretes munkát végeztek. Így viszont a megürült Pozsonyi lakásba a Barlai házaspár költözik. Sajnos az állás nem lesz betölthető. Előttem ismeretlen okokból nem volt meg az osztály létszám és a tanfelügyelő nem javasolta, illetve nem adta meg az államsegélyt. E nélkül az egyház nem vállalta az állás betöltését. Tehát egyelőre üresen maradt és csak később, 1946 novemberében lehet betölteni. Akkor Kisfaludy Lajos sajógömöri menekült felvidéki tanítóval töltetik be. Major László, aki 1943 október 14-tól rendes tanító, 1943 január 1-én elfoglalja állását. Egyelőre a lelkész ad neki lakást a régi paróchián. Benne nagyon kiváló pedagógust kapott az egyház. El is viszik a soproni tanítóképző gyakorló iskolájához 1947 októberében. Makláry Károlyné és Hordó Edit is tanít az iskolában a Nemzeti Bizottság kívánságára.
Végre 1946 őszén be lehet tölteni dr. Pozsonyi állását. Mint fentebb írtuk, Kisfaludy Lajos választatik meg. Javakorbeli jó magyar és jó pedagógust nyertünk Kisfaludyban. Tantestületünknek kitűnő tagja. Igaz embersége, szelídsége nagy nyeresége volt iskolánknak.
1947 őszén október l9-én Lehoczky András domonyi tanítót választja meg a VII. állásra.
1948-ban a VKM a helyi tanítói javadalmakat szabályozza. Az I. és II. állás után 18 egység, III- VI-ig helyi 20 %, a VI. helyi 10 %. Ez igen kedvező az iskolaterhek alatt sokszor roskadozó egyházközség számára.
Ez volt az utolsó jó hír az iskolával kapcsolatban.
Következett az 1948. XXXIII. törvénycikk az iskolák államosításáról.
Elkerülhetetlen egy modern államban egy korszerű tanügyi szervezet. Csupán a végrehajtásban volt nehézség, természetesen a helyi szervek miatt. Rákoskeresztúron nem volt tisztázva a kántori és tanítói javadalom. Volt az egyháznak 3 tanítói lakása. Abból kettő kántori. Sok huzavona lett ebből. Az utolsó eljárás 1950-ben volt. Február 6-án kiszállt egy bizottság. A kántortanítói földeket megfelezte: 9 Kh és 1050 öl2-et meghagyott s végül a Szügyi lakást meghagyta. A helybeli párt kifejezett kívánságára a „megmásíthatatlan határozatot” is megmásították és a Szügyi lakás helyett a Barlai lakást kapta kántori lakásul az egyház - benne a Barlai házaspárral. Ezzel lényegében lezárult a rákoskeresztúri iskola hosszú története Feldbettől a VIII. osztályos általános iskoláig. Sok terhet, sok nehézséget szerzett a híveknek az iskola fenntartása, de megérte!
|