|
Összefoglaló
A mai napig felismerhetők a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközségben a magyar, a magyarországi német és szlovák hagyományok. A török kiűzését követően az elnéptelenedett Pest környéki falvakat a XVIII. század során magyar, illetve szlovákajkú telepesek népesítik be. A szlovák telepesek a felvidéki Podmaniczky - Osztroluczky birtokokról, illetve Nógrád megyéből, Aszód környékéről származtak.
A XVIII. század második felében, Stájerországban, Karinthiában és Felső-Ausztriában elhatalmasodó lutheránus eretnekség-re megoldásként kínálkozott az eretnekek kitelepítése. Az Enns és Grimming-völgybeli Pürg, Tauplitz, Neuhaus, valamint a Baden-Würtembergi Eichtersheimből több hullámban érkeztek hitük miatt üldözött telepesek.
E három népcsoport a lehető legnagyobb egyetértésben élt az elmúlt kettőszáz esztendő során.
1945. január 6. - Vízkereszt Ünnepe - újabb próbatételt jelentett németajkú - sok esetben már magyar tudatú és anyanyelvű - testvérünk számára. E napon kezdődött meg az egykor szülőföldjükről elűzöttek késői utódainak szov¬jet munkatáborokba való elhurcolása. A „Megláttam népem nyomorúságát…” című kiadványunk a hatvan évvel ezelőtt elkezdődött deportálások áldozatainak állít emléket.
|
